Olvashattál rólam pár dolgot a fejlécen, ugy hogy most belekezdek a történeteimbe.

Nem tudok mindent elmondani a körülöttem élőknek, ezért arra gondoltam, hogy kifejtem magam az interneten.

A születésnapom előtti napon, összevesztem az apukámmal. Azt mondta neki Tiki (apa élettársa) , hogy úgy bánok vele mint a kutyával. Pedig én azt hittem hogy már jobb lett köztünk a kapcsolat, mert nem igazán foglalkoztam vele. Suli után beültem mellé a szobába elmesélni milyen napom volt és filmet néztünk. Úgy tünik, hogy néhány tök értelmesen elmondott szöveg neki rosszul esett. Apa nagyon lecseszett. Volt már ilyen többször is, mindig akkor amikor ünnep van. Tavaly szilveszterkor is összevesztünk, mert akkor is lecseszett utána megmutattam neki miket írkáltam róla a naplómba.

"Apa  már megint azt hiszi, hogy nem tanulok,

és egész nap a gépnél ülök. Ha egyszer itthon sincs,

akkor honnan gondolja ezt. Minden héten kitakarítom a szobámat és segítek a házimunkába,

erre meg rám szól, hogy egész nap a szobámba ülök.

Bevallom sokat vagyok egyedül a szobámba, de csak mert szeretek egyedül lenni.

Nem értem miért nem akar megérteni senki."

Sírásban törtünk ki és úgy gondoltam "bárcsak nem lennék, ugy sem hiányoznék nekik" meg akartam halni...Most is ez volt a helyzet. Majdnem megint elkezdtem magam vágni, de megpróbáltam magamat türtőztetni. Inkább csak sírtam.

Ma reggel nyugodtabb voltam, mivel apa nem volt itthon. Bocsánatot kértem Tikitől és kibeszéltük apát. Tegnap ők is összevesztek, ugyanis Tiki haza szeretett volna menni Sonkával (fiával) az ünnepekre, de apa nem szeretett volna ott tölteni velünk együtt 2 hetet. Így hát apa azt mondta, hogy Tiki hazamegy Sonkával, mi meg lemegyünk arra a két hétre anyához, ő meg valaki másokkal tölti a születésnapját is. Na de reggel, ugy éreztem magam, mintha csak egy normális nap lenne, olyan mint a töbi. Boldognak kellett volna lennem, de nem, mivel mennem kellett a régi iskolámba szerepelni, úgyhogy kihagytam a sulit. Be kellett mennem hamarabb próbálni, de senki nem köszöntött fel. Pedig már találkoztam Tikivel, Sonkával és az öcsémmel is. Mikor megjöttek a többiek a próbára, az egyik lány tudta, így felköszöntött. utána már az unokatestvéreim, és az apukám is írt sms-t. Viszont Tiki egész nap nem mondott nekem semmit. Apa már higgadtabb volt, de még mindig szomorú voltam. Sokszor rám jött a sírás, mindig az járt a fejembe "Boldog születésnapot nekem." és hogy " Megérdemlem ezt az átkozott napot, tudom, hogy minden veszekedés miattam történik.". Este sokszor eszembe jutott mikor vágdostam magam, hogy a szüleimet is én szakítottam szét. Nem tudom hogyan, de biztosan én voltam. Rengeteg dolog miatt hibáztattam magamat. Viszont ma estére, minden türelmem elfogyott, így inkább aludni mentem...